A kis Giulia Buitoni számára elérkezett a nagy nap. Végre olyan magas lett, hogy már szék nélkül is, pusztán a földön állva eléri az asztalt. Miért is fontos fordulópont ez egy kisgyermek életében? Tulajdonképpen lehet, hogy más gyermek esetében ez csak egy állomás lenne, csupán egy testi, fizikai tulajdonság meglétét, egy kor betöltését jelentené, de Buitoni számára több volt ennél. Egy ígéret beteljesülését jelentette számára, ugyanis az imádott nagyapja, aki egyébként 1750 óta cipészkedett a városban, megígérte neki, hogy ha feléri az asztalt, akkor segíthet neki cipőket készíteni, javítani. Nagyapjának egy kis műhelye volt a pincében és a kis Buitoni szinte egész nap a műhelyben szaladgált. Szerette a kikészített bőr semmihez sem hasonlítható illatát. A ragasztó és a cipőkrém szagát egyenesen imádta. Szóval elérkezett a nagy nap. Mától már nem csak lesi nagyapja minden mozdulatát, hanem tevékenyen részt vesz, részt vehet a feladatok elvégzésében, és feladat az volt bőven. Miközben egy nagy fa keverőkanál segítségével a tűz felett keverte a fekete masszát, ma ez volt a dolga, elábrándozott. Látta maga előtt a kis elegáns cipőboltot, amely nem ám a pincében volt, hanem a fő utca legjobb helyén, a piactér sarkán. Csupa elegáns cipő volt a boltban, és a vevők csak úgy tolongtak a kirakat előtt. A bolt nem volt más, mint az Ő, az Ő saját cipőboltja. Aztán valami furcsa morgó hangot hallott, amely visszarántotta a valóságba. Először nem tudta, hogy mi az, de aztán rájött, hogy a nagyapját hallja, amint kiabál:
-Giulia!-kiabált az öreg.
-Pasztásíts!-azzal fogta és fejbe kólintotta a kis Giulia-t, mert a gyerek az ábrándozás közben odaégette a cipőpasztát, ezért kezdhettek mindent elölről.
Giulia ezen nagyon megsértődött. Hirtelen elszállt minden szeretete, imádata a cipészet iránt. Megutálta az egészet. A kis bolt ábrándja szertefoszlott. Otthagyott mindent, felrohant a lépcsőn és többet nem jött le a műhelybe. Olyannyira mély nyomott hagyott benne ez a kis affér, hogy megfogadta, nem lesz cipész, sőt majd Ő megmutatja. Felnőtt fejjel1827-ben először eljegyezte a kedvesét, majd eladta a jegygyűrűjét és pasztásított. Pasztásított, de másként. Megalakította az első komoly, modern tésztaüzemet Olaszországban…
Hát így is lehetett volna, egyébként a jegygyűrűs rész igaz is, és meg is értem, hogy eladta:)
Akkor, ahogy már többször ígértem készítsünk pasztát, illetve pasta-t. Ahány olasz városban jársz, szinte annyi igazi, eredeti olasz tészta recepttel találkozol és mindenki állítja, hogy az övé az igazi, a valódi. Alapvetően 2 félével dolgoznak. Az egyik egy finomra őrölt durumbúzából és sima vízből álló alaprecept, a másik egy finomlisztből és tojásból készülő tészta. Mi most ez utóbbit készítjük. Aszonygyahogy:
Amire szükség lesz az az utálat. Bármilyen utálat jó. Nem, nem útállat, pl a zebra az nem jó. Kizárólag rövid „u”-val jó. Tehát, ha utálod a főnököd, a hétfőt, a főnöködet hétfőn, vagy valakit, vagy valamit az jó. Azt készítsd elő. Meg vegyél elő 50 dkg finomlisztet is, egy keverőtálat és 5 db normál méretű tojást. A keverőtálba szitálj bele (ha nincs szita, vagy szűrő, akkor apám szórjad, vagy boríccsad, mit akaccc fent ilyeneken?) 50 dkg liszet (ha mérleg sincs, akkor az 1 kg-os liszt felét szórd bele a tálba). A liszt közepébe csinálj egy mélyedést, majd üsd bele a tojásokat. Fogj egy villát (nem, nem egy Kázát, akarom mondani Casa-t) és a tojásokat ott bent a lisztben verd fel, keverj hozzájuk egy kis lisztet is közben. Ha megvan, akkor lisztezd be a kezed (ami ugye tiszta?) és gyúrd össze az egészet. A lényeg, hogy egy rugalmas, homogén tésztát kapj. Gyorsan megy kb 8-10 perc. Amint észrevettétek nincs benne só. Ez nem véletlen, és ne okoskodjon senki, nem kell bele. Ha kész, akkor vegyél elő folpackot, vagy alufóliát, vagy csak egyszerűen takard le egy tiszta konyharuhával és tedd be 30 percre a hűtőbe. Közben vegyél elő egy gyúródeszkát. Na, most, akiknek van kézi tésztakészítő gépe, mint nekem J, az beljebb van. Nekik nem írom le, részletesen, hogy hogyan készítsék, mert ők tudják. Ők most 5-ös-6-os vastagságúra nyújtsák ki, és készítsenek tagliatelle tésztát, vagy amit szeretnek és várjanak a többiekre. Viszont, aki tésztakészítő géppel áll neki, az hiába dühös, hiába készítette elő az utálatát, az utálat benne fog maradni a szervezetében, mert nem dolgozódik ki. Akinek nincs gépe, az jöjjön most. Lisztezd be a gyúródeszkát, vedd ki a tésztát a hűtőből, formázz belőle egy rudat, és késsel vágd el 4 egyenlő részre. Vedd elő az utálatodat és engedd bele a kezedbe. Fogj egy tésztadarabot, alaposan lisztezd be, majd a nyújtófával kezd el kinyújtani. Az utálat fog segíteni, mert egyébként nem lenne könnyű, de így de. Képzeld oda…, akit nem szeretsz, aztán szép lassan nyomd ki belőle a szuszt. Közben a tésztát fordítsd és lisztezd meg. A cél, hogy kb 1,5 mm-es vékonyságúra nyújtsd. Ha kész, akkor egy pizza vágóval, éles késsel vágd fel kb 0,5 cm-es vékonyságú csíkokra. Egy pár tiszta konyharuhát, vagy sok papírtörlőt teríts ki a pultra, lisztezd meg őket és erre terítsd ki száradni a felszeletelt tésztát. A tésztát is lisztezd meg, majd kb 1 órát hagyd száradni. Ezt mind a 4 résszel csináld meg. Ha kész, akkor észreveheted, hogy elszállt a dühöd, ha mégsem, akkor klinikai eset vagy, akkor húzz le egy grappa-t, vagy ha nincs akkor egy páleszt. Ha ez sem segít, akkor te nem vagy ember…
Tegyél fel vizet forrni egy nagy fazékban, vagy tésztafőzőben. Ezt sem kell sózni. Még! Ha forr, akkor közvetlenül a tészta berakása előtt sózd meg alaposan a vizet, majd mehet bele a tészta. Ne főzd szét! Csak al dente legyen! Aki összekeveri a dente-t Dante-vel, az csak kötözködik, azzal nem foglalkozunk. Szóval, hogy meddig kell főzni. Kb 5 perc, de ez függ azért a tészta vastagságától, hogy kinek mennyi a 1,5 mm. Akkor jó, ha kicsit kemény marad. Próbálgasd, megéri. A megfőtt tésztát nem öblítjük le hideg vízben, az egy nagyon rossz szokás. Ha kész, akkor tálald. Hogy mivel pl ezzel: http://nemnagykunszt.postr.hu/a-sajat-biztonsaga-erdekeben-mindenki-egyen-pestot
Utolsó kommentek