nemnagykunszt

Zöld a miNorbink!

Biztosan nem haragszik meg, hogy így le miNorbinkozom, de hát télleg egy ország Norbija, így azt gondolom, nem veszi zokon. Akkor már csak az a kérdés, hogy miért is lett zöld.

Először is, mit, vagy kit nevezünk zöldnek? Nekem az zöld, aki szelektíven gyűjti a hulladékot, vagy energiatakarékos berendezéseket használ, kerékpárral jár dolgozni, de az is, aki ma, ebben az olajfaló, fosszilis energiahordozókon alapuló világban visszafogja a saját kis olajfelhasználását. Igen, lehet, hogy Norbi kerékpárjának nincs kereke, mer szoba, de hogy visszafogja az olajat, az tuti. Sőt, alapul véve, hogy az olaj és a zsír szegről-végről rokonok, egyenesen következik a következő levezetés következtetése (pfff), ami nekem már kicsit meredek:

Az öbölháborúban Száddám, aki nem volt a miénk, ellentétben Norbival, zöld volt. Miért? Mert felgyújtatta az olajkutakat. Valószínű Ő sem járt kerékpárral, de egy csendes lázadása volt ez neki, mármint a felgyújtás, mert egy olajnagyhatalom vezetőjeként nem mondhatja, hogy járjon mindenki elektromos verdával. Vérciki volna. Valószínűleg rájött, hogy ezt a rengeteg napsütést kellene kihasználni, ami indokolatlan mennyiségben éri az országát, napelemek segítségével, és nem a fekete aranyat kellene pumpálni. De most állt volna oda a grínpíszhez, hogy innentől kezdve szponzorálja őket?!  Ugyehogynem!  Mekkora esély lett volna arra, hogy a grínpísz ezért Száddámos pólókban fog flangálni? Semekkora. Na, tudta ezt a vezér is, ezért inkább felgyújtatta, és biztosan az kiabálta közben, hogy:

 „Égjen az olaj!”

Namost, a fenti nagyszabású levezetésből következően akkor Norbi az „Égjen a zsír” szlogenjével tuti, hogy zöld. Igaz, kicsit már ilyen partizános, gerillaháború szagú ez a zsírégetés, de mindenképpen szimpatikus, még ma is, hiszen így mi is részese lehetünk bármely ország ellen irányuló olajembargónak. Így akár hihetjük azt, hogy részesei vagyunk valaminek… valami jónak. Tettünk vmit, ami előreviszi a világot. Mondjuk, aki ez alapján ezt hiszi, az sokat ivott, meg én is, aki párhuzamot vont…

Szóval, így a szabadságharc ünnepének magasságában, legyen free a kaja is. Mondjuk oil free. Nem örökre küldjük szabira, de most fogjuk kicsit vissza az olajat és süssünk nélküle. Kell hozzá egy padlizsán. Karikázd fel vékonyan. Sózd meg alaposan, és tedd bele vmilyen szűrőbe, ahol lecsöpöghet, mert levet fog ereszteni. Közben kapj elő 15-20 dkg kukoricalisztet, üss bele 2 db tojást, önts hozzá 1 dl tejet és 2 dl sört. Ha normális, 5 dl-es méretű sört vettél, akkor most van indokod a maradék 3 dl elfogyasztására, hogy ne romoljon meg…, ha ipari hordót bontottál a 2 dl sör miatt, mer’ hogy kell a receptbe, én azt is megértem. Ha olyan amatőr vagy, hogy nincs otthon söröd, akkor boríts bele szénsavas ásványvizet. DEMÉNINCSOTTHONSÖR?  

Reszelj bele 15 dkg sajtot (jó lenne füstölt) és 2 gerezd fokhagymát. Dobj bele 1 tk sót és alaposan kavard össze. Egy sűrű állagú tésztát kapsz. Ilyen tapétaragasztó szerű a jó. Tedd félre. Önts egy mélytányérba kukoricalisztet és egyesével forgasd bele a padlizsánokat. A sütőt melegítsd elő 200 fokra, egy nagy tepsit bélelj ki szilikonos sütőpapírral. A lisztes padlizsánokat mártogasd bele a tésztába és pakold őket a sütőpapírra. A tetejüket megszórhatod szezámmaggal, lenmaggal, vagy sajttal. Told be a sütőbe középre. Kb 15-20 perc alatt megsül. Akkor van kész, ha a kicsit megpirult.

Könnyűkistavaszi. Maradék sörhöz kiváló. Teljesen okés ugyanez a módszer pl csirkemellhez is.

Pavella János