nemnagykunszt

Na, témánál vagyunk. A jelenkori ember, azaz a mostanusz szápiensz hétköznapjai, valljuk meg, igencsak be tudnak szürkülni, és ha rálépett az útra, akkor komoly szörnyekkel kell megküzdenie. Elkapja a gépszíj, bekerül a darálóba, ahonnan viszonylag nehéz szabadulni, illetve ha sikerül is, némi halmazállapot változás az ára. Agyi, lelki pépesedés, zanzásodás. Egyik oldalról a meló, a robotolás, a fizikai létfenntartáshoz szükséges pénz utáni hajsza taszigálja a fogaskerekek felé, a másik oldalról a tökegyforma, sablonos délutánok, a tartalom nélküli esték terelik a csendes depresszió démonának kitárt karjaiba (tudok még képzavarral élni, ha nem volt elég). Van-e kiút ebből a veremből?!

Mivel ez egy gasztroblog, ezért gyorsan vonnom kell egy-két párhuzamot, hogy eljussunk vhova. A kulcs a „tökegyforma” és a „sablonos” szavak. Ahhoz, hogy rámutassunk a probléma megoldására, vagy legalább elgondolkodtassuk embertársainkat, útjelző táblák legyünk az élet labirintusában, a probléma gyökeréig kell leásnunk a kertünkben. Meg kell szüntetnünk a sablonokat az életünkben és az ételünkben, és ha a tök egyforma, akkor cukkínivel dolgozzunk. (azt mondtam gyors párhuzam, nem azt, hogy jó)

Kezdjük a sablonnal. Minden alkalommal ugyanaz a menet? Hát reformáljuk meg! Kezdjük az elején, a névvel. Ki volt az, aki először lecsónak hívta nem tudom. Állítólag, a wiki szerint, vhonnan a balkánról jött, csak aztán került a magyar gasztronómia alapreceptjei közé, de rendesen ott is ragadt, mondjuk mostanában eléggé az alján, és hát mondjuk ki, gyerekek, le is égett rendesen. Szóval, mint ahogy azt itt is boncolgattuk (http://nemnagykunszt.postr.hu/hatranyos-megkulonboztetes), egy rossz, vagy egy mára már divatjamúlt névválasztással rendesen le lehet kerülni a palettáról, és visszafelé csúszni a lejtőn nem ugyanolyan könnyű. Először is kell ugye egy név, mer’ ez a lecsó, ez botrányosan elcsépelt, idejétmúlt. Olyan, mint a gulyás, és hogy szakmánál maradjunk, akkor ennyi erővel lehetne kondás, meg ménes is, és ha már itt tartunk, akkor pulis, vagy terelőkutyás is. A pásztortarhonya egyébként nem rossz. De most jut eszembe! A kőműves téma sokkal hálásabb. Ott van a fángli, meg a spakli, mennyire jó kis desszertnevek lennének már (jóvan, agyoniskolázott, mondjad, hogy a gulyás magyarul van a spakli meg nem! És nem az étellel van bajom, ne anyázzatok, a nevekről beszélünk).

Várom az ötleteket, de addig is legyen Haparpacu, ez sokkal jobb… pfff.

Na, mutassunk ennek a receptnek kiutat, találjon vissza az étlapokra, legyen aktuális, divatos, trendi. Törjön a csúcsra! Főzzük meg másként, sablonmentesen.

Kockázz fel 2 db vöröshagymát, de ne apróra, hagyd nyugodtan nagyobb darabokra, szerintem így más az íze, de télleg, legyen rusztikus. Dobj fel egy lábosban olívaolajat, tedd rá a hagymát. Szórj a hagymára 1 tk sót és 1 tk barnacukrot. Párold üvegesre, míg a cukor kicsit rá nem karamellizálódik. Tegyél bele 0,5-1 ek ketchupot, és ha anyukád feketeöves daráltpaprika elrakásban, akkor kapj elő egy üveggel és tegyél bele 1 ek-val. Ha nincs ilyened, akkor 1 tk pirosarany (persze ezek lehetnek csípősek is). Vágj össze0,5 kgparadicsomot (kb 2-3 cm-es kockákra), és mehet a hagymára. Forgasd át és főzd nagy lángon lefedve 5 percig. Fogj 1 kgTV paprikát. Ha esetleg nem tudnád, akkor a magjaitól és a szárától úgy szabadulhatsz meg könnyedén, hogy a bal kezedben fogod a paprikát, a jobb kezedben a szárát. Egy határozott mozdulattal megpróbálod belenyomni a szárát a paprika belsejébe, körbemozgatod, és egy ugyancsak határozott mozdulattal kirántod. Ha a mozdulat nem volt sikeres, és egy hét múlva a hajadból még mindig kerül elő paprikamag, akkor csak simán késsel szabadítsd meg a magoktól (megamagoktól, jó mi?) A megtisztított paprikát darabold fel 3-5 cm-es részekre, mehet a paradicsomra, fedd le és főzd 5 percig. Közben fogj egy kisebb cukkinit (bébicukkini). Ne legyen nagyobb, mint 20-25 cm, mert akkor egyben használhatod, nem kell meghámozni és kimagozni sem, sőt. Ezt is kockázd fel kb 1 cm-es darabokra és mehet a lábosba. Most vedd lejjebb a lángot kb közepesre, fedd le a lábost, várd meg amíg „rotyogni” (ezisdeszép) nem kezd, akkor félig húzd le róla a fedőt és főzd további 45-50 percig. Kóstold meg, sózd még, ha kell (ez ugye attól függ, hogy pl anyukád szerelme kitartó-e faterod iránt, és a daráltpaprikája mennyire volt sós). Ha kész, akkor zárd el, és :

„A” verzió megeszed így, nagyon finom, ok, vagy:

„B” verzió, amint elzártad a lángot, fogsz 1 tojást beleütöd, benne gyorsan elkevered és megeszed, vagy:

„C” verzió a tojás beleütése után ciabattát (esetleg Erzsébet kenyeret, pirítóst) pirítasz ropogósra, erre halmozod a lecsót és megeszed, akár másnap reggelire hidegen

Én az utolsóra szavazok.

Mindenki menjen ki a kutyához és simogassa meg..., de ha a két ünnep közötti jól megérdemelt szabidat töltöd éppen, akkor ismét itt az ideje, hogy a csajodat kényeztesd, és megkapja tőled az első bundáját. Mielőtt azonban az állatvédők kipécéznének, szeretném leszögezni (most ide valami véreset kellene írnom a leszögezés végett), hogy semmilyen állat szőrére nincs szükség.

Pusztán arról (értsd: a Hortobágyon beszélgetünk), hogy újragondoljuk (nem, nem a kapcsolatunkat) a bundáskenyeret.

Ezt a könnyű kis receptet antitalentumok is elkészíthetik. 5 perc.

Kell 2*3 tojás. A 3-3 db-ot külön-külön verd fel. Az egyik hármasba vágj bele egy jó marék snidlinget (vagy egy szál újhagymát), és sózd, borsozd meg annyira, mintha rántottát készítenél. A másik hármasba is mehet a só, de ebbe a gastrogardenből apríts bele 6 levél bazsalikomot. Mindkét adag tojást alaposan verd fel.

Kell hozzá egy nagyobb bagett, vagy óriáskifli, vagy a jó régi francia kenyér (esetleg erzsébet). Karikázd fel őket vékony szeletekre, kicsit ferdén. Egy kis mértan. A kést ne merőlegesen tartsd a vágáskor a kenyéren, hanem kb 45 fokban. Ó, nem, nem az egyiptomi hőségben kell felvágni a kenyeret, - bár támogatom az ötletet - , hanem a kést tartsd a kenyéren 45 fokos szögben vágás közben. Erre csak az esztétikum miatt van szükség, az élvezeti értékéből nem von le a dolognak. Ha nem tudtad ezt bedolgozni, akkor karikázd fel a kenyeret, ahogy akarod.

Na, a felvágott kenyeret oszd két csoportra. Most mini szendvicseket gyártunk. Az egyik csoportra kenj májkrémet. Bármilyen otthon fellelhető májkrém jó. A másik csoport szendvicseire kenj kockasajtot.

Álljunk meg egy szóra tanár úr, ahogy azt a Vágópityu mondta vala. Mióta mondjuk a háromszögre, hogy kockasajt? Ja, jó, azért mert régen kocka alakja volt, csak aztán a gazdaságosság miatt az egyik sarkát levágták, így háromszög alakja lett, de a gyártó azóta is csonka kockának tartja, hogy maradjunk a mértannál egy kicsit. Ez kérem hülyeség.

Ezt a sajtot 3 szög határolja (100-as!), ennyi.

Naszóval. Kenj a másik csoportra háromszögsajtot, és itt is gyárts szendvicseket. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy nem hátrány, ha mindkét tímben párosak a kenyerek, mert egyébként a végén az utolsó szenya egy csonka párból fog állni. Annyit csonkázok itt, hogy mindjárt megjelenik a Pici, aztán lenyom egy ding-dongot.

Ha végeztél a kenéssel, akkor dobáld be és forgasd meg őket a tojásokban. Kicsit hagyd is őket benne, hogy jól átjárja őket az anyag. Én a sajtosat a bazsalikomosba, a májkrémeset a snidlingesbe raknám.

A mártogatás közben egy mély serpenyőbe önts kb 4 dl olajat, forrósítsd fel, majd miután elérte a kívánt hőfokot, vedd lejjebb a póvert a serpenyő alatt kb ¾-ére. Azt, hogy az olaj elég forró-e, úgy próbáld ki, hogy belecsöppentesz egy kis tojást, ha a tojáscsepp megkergül, mint kezdőzenekar a nagyszínpadon, na akkor jó.

Addig süsd mindkét oldalukat, míg barnák nem lesznek.

Persze, ilyen hideg reggelen kiváló hozzá egy kis forralt bor, aminek a receptjét itt olvashatod: http://nemnagykunszt.postr.hu/morfeusz-ujratolti  (Vagy persze tea is okés, ha nem vagy normális, és még a két ünnep között sem tudsz lazítani. Sztem ráérsz majd elsejétől teázgatni)

Hát ilyen még nem volt. Ez most csak férfiaknak szól. Szigorúan kiteszem alulra a nemzetközileg elfogadott jelet.

Akarsz magadnak egy nyugis, jól induló hétvégét?

Akarsz jó pontokat gyűjteni a csajodnál karácsony előtt?

(idáig tiszta tévéshoppp)

Eleged van abból, hogy a csajod a barátnőivel töltött kidumálós este után folyamatosan ilyenekkel szekál:

„Barbi pasija rendet rak maga után, bezzeg Te…”(erre már van gyógyszer)

„Lia pasija bezzeg rendszeresen visz virágod, Te mikor hoztál?” (biztos virágfutár a csávó)

„Más férfi lehajtja a wc ülőkét!” (jó, hát aranyeres)

„Péter kivasalja az ingét!” (milyen inget, normális ez, vagy? Utoljára ballagáson vettél fel inget…)

EZT KI NE MONDD hangosan, mert ezért megint a leszúrásokat gyarapítod, EMBER

Na, készítsd ezt el, és garantált, hogy már holnap minden barátnője tudni fogja, hogy Te mekkora király vagy, és a többi csaj lúzer, hogy nem veled van.

Fater féle spanyol omlett.

Ez faterom kedvenc reggelije volt. Spanyol omlettnek a csajom nevezte el, köze nincs Spanyolországhoz, sztem inkább parasztreggeli… ja, nem a fenti idézőjeles mondatokért. Csak a parasztreggeli név nem divatos mostanság (pedig beszédes). Ha ma neveznék el vmi főzőműsorban, akkor tuti ilyesmi lenne, hogy aszongya Az andalúz vidék kincsei…, vagy vmi hasonló gejl okosság.

Tehát, hámozz meg egy egész krumplit, karikázd fel vékonyra. Keress a hűtőben szalonnát. Lehet bacon, vagy sima. Ha a bacon szeletelt, akkor 4 szelet legyen, ha sima szalonna, akkor vágj kb. egy fél centi vastag csíkot. Kockázd fel a szalonnát, és tedd bele egy serpenyőbe, és tegyél alá 2 evőkanál olívaolajat(így könnyeben pirul és nem fog leégni, füstölni). Közepes lángon pirítsd őket ropogósra, várd meg, míg kisül belőlük a legtöbb zsír. Ekkor szedd ki villával, vagy szűrőkanállal a pörcöket a serpenyőből, csöpögtesd le a zsírjukat a serpenyő fölött, és tedd külön egy kistányérra. A különszedett szalonnák alá ne tegyél semmit (pl. papírtörlőt), mert nem lesz ropogós. Egyébként ezeket csak azért kell külön kiszedni, mert ha a csajod a reformkonyha híve, vagy állandóan fogyózik, akkor hiába a reggeli, a szalonnába beleköt, mint kezdő anyuka a sósgyurmába.

A serpenyőből a szalonnák zsírját öntsd külön egy tányérba, később kell még.

Fogj 1 dl olívaolajat, és öntsd a serpenyőbe, forrósítsd fel, és mehet bele a felkarikázott krumpli. Süsd meg őket. Aztán ezt is szedd ki, az olajat kiöntheted.

Kell egy fél fej vöröshagyma, vagy 1 szál póréhagyma. Kockázd fel. A zsírt öntsd vissza a serpenyőbe és közepes lángon párold üvegesre rajta a hagymát. Fogj egy kaliforniai paprikát (Spanyol omlett mi?, földrajzból hányas volt?), vagy normál magyart, és vágd hosszú csíkokra.(ha belefér, akkor 2-3 karika csípőspaprika is nagyon kellene) Ha van otthon egy kis maradék sonka (serrano, mert egyedül emiatt lehetne spanyol)5 dkg, esetleg paprikás szalámi (De csak ha a csaj szereti. Arra semmi szükség, hogy kiturkálja a tányér szélére, mert akkor az életben nem kap többet reggelit, és jobb, ha erre a konfliktushelyzetre te már lehetőséget sem adsz), akkor ezeket is csíkozd és mehet a paprika mellé. Pirítsd őket együtt 4-5 percig, addig fogj négy tojást, verd fel őket. A tojásba tegyél egy csipet sót (nem kell több, mert a szalonna úgyis sós volt). Tépj, vagy vágj kis darabokra 5-6 levél friss bazsalikomot, és keverd a tojásokba. A sültkrumpli karikákat dobd be a párolt cucc közé a serpenyőbe, forgasd át őket, és öntsd rá a tojásokat. Süsd meg.

Szedd ki, és a tányérra tegyél mellé koktélparadicsomot. A kész kaja tetejére rakj egy szál petrezselymet (rejtett utalás), szórd meg egy csipet őrölt pirospaprikával, és ha elbírja, akkor most jöhet rá a szalonnapörc. Ennyi. Tuti siker. Ha van félkész bágetted, amit ki tudsz hozzá sütni frissen a sütőben, akkor 2 hét dicsőség.