Szerénytelenség nélkül kijelenthető, hogy rukkola nagyfogyasztók vagyunk. Kétnaponta vásárolunk egy-két zacskóval mindenféle hiperben. Néha annyi halmozódik fel a hűtőben, hogy több hörcsögfarmon nyerhetnék élelmezésügyi beszállítói tendert. Aztán történt egyszer, meg még egy párszor, hogy a kedves kis olasz őstermelő gondolt egyet (merhogy onnan importálja a mi kis mindenevő országunk), észlelve, hogy Nemnagykunsztéknál nagyon fogy a rukkola, közécsomagolt apró ajándékokat. Pl. gyermekláncfüvet, meg egy kis gizgazt, esetleg tyúkhúrt (gyengébbek kedvéért a tyúkhúr nem egy zenélő gaztípus), a múltkor meg egy meztelen csigát. Ami szerintem nemcsak állategészségügyi okok miatt problémás, vagy a kisállat csempészet esetét meríti ki, hanem a meztelensége okán legfőképp gusztustalan. Én a konyhámban mondjuk bííírom a sztriptízt, de fene a gusztusomat, jobban szeretem a nőnemű humanoidot meztelenül, mint a csigusz hómlesszuszt. Egyes országokban kuriózum lehet, de viszonylag hülyén néz ki, amikor ráborítom a pizzára. Naszóval. Többek között ekkor döntöttem el, hogy nagyberuházásba kezdek és kibővítem a gasztrogárdent egy kis konyhakerttel. Beugrottam Lacinénihez a gazdaboltba és többek között rukkola magokat akartam beszerezni, de úgy nézett rám, mintha káromkodtam volna:

- Jancsikáááám! Ne legyé’ má’ tudatlan! A rukkola az mediterrán növény, nem bírja az ezt a klímát… …már ami a boltban megy, és 19 fokra van állítva, gondoltam, mert attól nekem is befagy a se…m, kifordultam.

Szerencsére aztán az öcséméktől kaptam egy csomag csodálatos kiszerelésben lévő rukkola vetőmagot. A mai napig nem tudom, hogy honnan szerezték. A gyengébbek kedvéért, akik gárdenileg analfabéták (azaz kertészetileg alulintonáltak, és ha a vetőmag hátulján lévő használati utasításon az van, hogy 30 cm-et hagyjanak el a magok között, akkor elugranak Ildikónénihez a papírírószerbe és bevásárolnak 40 db egyenes vonalzót, hogy legyen mit elhagyni...), a gyártó az összes magot felragasztotta egy 5 m-es, teljesen lebomló, újrafelhaszált anyagból készült szalagra. Csak annyi vele a dolog, hogy kaparni kell egy 5 méterhosszú kb. 3 cm mély árkot, belehelyezni a szalagot, betemetni, locsolni, és várni (nem, nem a buszt, hanem a növény növését, aki akarja hallgathatja is…) Aki nem vidéki az se nyavajogjon, 2-3 balkonládában elvan.

Na, ez a csodálatos növény kikelt…, és annyi lett belőle, hogy minden nap ezt kellett(!) enni, hogy fogyjon, mert félő volt, hogy akkora lesz, és annyira túlszaporodik, hogy beköltözik a vendégszoba, de még a szomszédéba is. Szóval, nagyon bírja ezt a klímát, és ha valaki hozzám hasonlóan elültette és unja már a rukkola salátát, meg a pizzafeltétet, annak itt egy olyan variáció erre a növényre, ami tuti bejön, és mindenhez megy is:

Tépkedj le kb. 20 dkg rukkolát, és egy vágódeszkán éles késsel szabdald szét a kis megszállót, tedd félre. Kapj elő 5-6 szelet kenyeret, ne frisset. Nekem mindig van itthon saját készítésű teljes kiőrlésű kenyerem (na, ezt ha más írná, annyira utálnám: „neki mindig van otthon saját készítésű”, mi? Marhára ráérsz sütögetni. Gyökér!), de bármilyen jó hozzá. Áztasd be a kenyereket egy tálban langyos vízbe 15 percre, majd nyomkodd ki belőle a szuszt és a vizet is, tedd félre. Reszelj le a hűtődben található sajtok közül vegyesen 40 dkg-ot. Mindegy, hogy milyen fajta, a lényeg, hogy ne csak trappista legyen, mert annak alapból nem sok íze van, mondjuk, ha van már benne egy kis füstöl sajt, vagy parmezán, akkor okés. A reszelt sajtot szórd bele egy nagy keverőtálba és tedd hozzá a felaprított rukkolát, a kifacsart kenyereket, üss rá 3 tojást, és tegyél bele 1 tk sót, 1 kk őrölt feketeborsot. Gyúrd nagyon össze, majd dobd be letakarva a hűtőbe kb. 1 órára. Addig menj ki és rángasd ki a tyúkhúrokat… Melegítsd elő a sütőt 200 fokra, alsó-felső sütés. Egy nagy lapos tepsibe tegyél sütőpapírt vagy sütőszilikont. Vedd elő a rukkolagyurmát. Önts a kezedre olívaolajat (hogy ne ragadj bele a gipszbe),, és porciózz a tepsibe kb. félmaréknyi gombócokat. A gombócok között hagyj el 3-4 cm-t. Nem baj, ha nem gombóc, hanem amorf alakúak, majd azt mondod, hogy rusztik! Az most úgy is divat. Ha kész, akkor told be a sütőbe. Nekem 20 perc volt. A lényeg, hogy akkor vedd ki, ha már szépen megbarnultak.

Bármihez megy, akár köretnek is, vagy főételként pl snidlinges, esetleg kapros tejföllel fogyasztva. Nekem egyébként érme alakúak lettek, gondolom, vágod, hogy nem véletlenül. Ez a sors keze. A nyakamba akar akasztani egy arany rukkolaérmét a fáradozásaimért, hogy ilyen jó recepteket írogatok Nektek. Na, szerbusztok….