Bátyám, azt látott már kend kombájnt?

Láttam is meg ettem is!

De bátyám a kombájn az egy nagy gép, és fémből van, nem lehet megenni!

Akkor csak láttam!

Na, valahogy így vagyunk jó páran a csokiszufléval. Valószínű már mindenki evett, ivott, vagy látott csokiszuflét. Esetleg neki is állt elkészíteni, de nem nagyon sikerült. Én vagy 5 féle receptet próbáltam ki, de mindegyiknek volt valami baja. Például jól sikerült, de iszonyú macerás volt. 1 óráig kellett vele szórakozni, mire elkészült, és minden úszott, nem érte meg. Voltak olyanok, hogy találomra voltak megadva a hozzávalók, vagy ott van Gordonremzi receptje, ami állat, csak hát én olyat akarok, ami gyors, könnyű, és nem kell hozzá 25 féle hozzávaló. Mer’ én nem akarok, órákig habarni, meg kavarni, gőzölni, mer’ akkor egyébként nem áll meg a nemnagykunsztos dumám. Nem? Így általában csak majdnem sikerült. Az meg milyen már. Egy haverom mondogatta annak idején, hogy majdnem összejött egy csajjal. Tiszta hülyeség, mi az, hogy majdnem?! A majdnem az egy nagy totális nulla. Most mondhatjátok, hogy negatív a hozzáállásom. Ez nem igaz, és nem is úgy állok hozzá, hogy más is odaférjen, csak vannak dolgok, amik feketék, vagy fehérek. Ennyi. A többi csak udvariasság. Például nem azt mondják, hogy marha rossz lett, hanem, hogy Őőő…érdekes. Érdekes?! Ez is olyan majdnemes duma mi?! Azt, hogy érdekes, azt általában pasikra mondják (csajokra), és az annyit tesz, hogy ugyan nem tetszik, de pasi esetén: jó a dumája, vagy humoros, csaj esetén jó a lába, formás az alakja, esetleg aranyos….Nekem ezt ne! Én olyan csokiszuflét akarok, ami 1: azért jó, mert finom, és 2: azért jó, mert csokiszuflé, a sütőformája nem érdekel….

Szóval addig idegesítettem magam a sokféle recepten, hogy összegyúrtam magamnak egyet. Annyira egyszerű, mint egy bot. Mindennel együtt kb 20 perc, tehát hülyebiztos. Akár prompt nekiugorhatsz, bevágódni akárkinél. Csajoknál tuti bejön és akkor már nyert ügyed van, nem „majdnem ügyed”. A lényeg, hogy nem kell hozzá liszt. Felesleges, mint faiskolában az osztálypénz. Ez nem egy muffin, de nem is „piskóta”. (Érted?! Nem piskóta! Hehe) Ez valami könnyű, csokis tutiság, nem több, de nem is kevesebb. Kell hozzá 1 tábla (10 dkg), étcsokoládé. Nem kell 80%-os kakaó tartalom, de 50%-nál több legyen. Tehát ilyen bevonómasszás, kivonatos, csoki jellegű készítmény nem jó. Vannak ezek a Csokimikiből lett csokinyuszik, meg mostanában csokihófehérke, meg csokitörpe. Aki kitalálta azt kellene megformázni… Szükség lesz 3 db tojásra. Válaszd szét a fehérjét a sárgájától. Mostantól kezdve külön utakon járnak, hidd el ez mindkettőjüknek jó lesz, de azért még lehetnek barátok. Majd megint összejönnek a sütőben. De szép is ez. A sárgájába keverj el 3 ek porcukrot (barnát, el tudod készíteni botmixerrel, ha nincs, akkor fehér is jó), de habos legyen ám! A fehérjét verd fel kőkeményre egy csipet sóval. Fogj egy kis lábast (pl 1 l-es). Önts bele 0,5 l vizet, majd forrald fel. Vedd lejjebb, tegyél rá egy fém keverőtálat. Törd bele a tálba csokit. Folyamatosan kevergesd. Ha felolvadt, akkor keverd el benne teljesen simára a cukros tojássárgáját, majd ebbe forgasd bele a tojásfehérje 1/3-át. Most mit csinálsz. Minek a számológép?! Mondom az 1/3-át, mit nem értesz? Mérd ki szemmel. Tiszta horror mi?  Szemmel mérni, szemmel verni, szemet vetni, na, belefáradt a szemem…Lassan, egy nagy fakanállal keverd a felolvadt csokis cucchoz. Ha teljesen homogén lett, akkor keverd hozzá a maradék 2/3-ad tojásfehérjét is. Óvatosan keverd, hogy ne nagyon zuhanjon össze a hab.  Közben fogj 3-4 db kis, kb 7-8 cm átmérőjű, és 6 cm magas porcelán, vagy kerámia sütőformát. Ha nincs ilyened, akkor hasonló is jó, de ebben lenne az igazi (pl a kék-sárga svéd bútorboltban, akiknél mindennek olyan neve van, hogy csak akkor tudod kimondani, ha köhögsz, pár 100 ft-ért van nagyon okés). A sütőformákat teavajjal (ne kockarámával) kend ki jó vastagon mindenhol. Ezen fog a szuflé felkapaszkodni, mint egy pályakezdő tetőfedő a „rang létrán”, és ennek köszönhetően aztán ki is tudod majd borítani. A kivajazott belsejükbe önts vaníliáscukrot, forgasd meg bennük. Ami rátapad a vajra az maradhat, a többi felesleges, borítsd ki, tedd félre. Fogj egy tepsit. Töltsd meg félig vízzel, hogy ha majd beleteszed a porcelán sütőformákat, akkor azokat kb félig lepje el. Kapcsold be a sütőt 190 fokra, és a vízzel teli tepsit told bele. Alsó-felső sütés. Melegítsd elő. A sütőformákba öntsd bele a csokis cuccot, a tetejükre szórj 1-1 csipet vaníliáscukrot. Ha nagyobb méretű volt a tojásod, akkor értelemszerűen több lett a tojásfehérjéd is. Tehát, akkor használj több sütőformát. Minden formának csak a ¾-ig érjen a csoki. Nézd meg, hogy a sütőben lévő tepsiben a víz már gyöngyözik-e, ha igen, akkor tedd csak bele a formákat, és süsd 12-13 percen keresztül. Közben ne nyitogasd a sütőajtót. Ha kész, vedd ki és még úgy forrón szórj a tetejükre egy nagyon kevés tengeri sót (só forgács a legjobb, de ha nincs, akkor sima só is ok). Nagyon kevés kell, kb fél csipet se. Vanília fagyival, áfonyalekvárral a legjobb. Akkor ok, ha teteje ropogós a belseje a csokitól ragacsos, és kicsit folyékony marad.

Lehet variálni, a csokiba beleboríthatsz 1-2 ek rumot, vagy dobálhatsz, reszelhetsz bele csoki darabokat. Ha ügyes voltál, akkor a sütőformából egy mozdulattal, és egy kis kopogásos rásegítéssel ki tudod borítani a szuflét. Ha nem jön ki, ne idegeskedj, az íze mindenért kárpótolni fog. (jó, hát majdnem mindenért)