Egy régi-régi, régi-régi itinerrel térek vissza 3 év szünet után, mely ugyan közel 5 éves, de ma sincs ennél aktuálisabb. Jövőbelátó képességem 2010-ben olyan magasságokba repített, hogy képes voltam előre látni a 2015-ös karácsonyi sztárvórsz epizód premierjét. Mától kezdve a nevem legyen Nosztrejános! 
Hát kell ennél több? Naugyehogyugyehogynem.

...és akkor egy kis tájmtrevöling, hello 2010:

"A karácsonyi készülődés utolsó nagy hajrájában vagy. Minden a szokásos módon történik, és ahogy szokott elsodor az ár. A már te sem tudod hányadszor megfogadott: „Jövőre már nyáron megveszek mindenkinek mindent”, és már megint elbukott szitu maga alá temet.

Elmerengsz…

Utolsó pillanatra hagytál mindent… de miér’. Azért, mert ezek a multik már októberben elkezdik a tavalyi csokimikiket árulni (figyelem, nyomokban kakaót tartalmazhat), és ez elaltat. Október 23-a forradalom ünnepe, mit keres itt a Miki? Szimpatizáns, vagy mi, szolidál? De akkor miért piros?… mindegy.

Jézuska! Huszonakárhányadika van, az is lehet, hogy ma már karácsony van ??? Hogy jutottunk ide? Úristen. Hát ez gáz. A Nő meg már mikor megmondta, hogy idén más színű lesz a fa és vegyél lila díszeket (A szivárvány összes színében van már egy komplett készlet, de még mindig ki tud egy újabb színnel rukkolni. Hihetetlen. Mer’ annyira ráér. Kicsinál.) ÁÁÁ, az égők. Azok meg hol vannak? Tavaly olyan helyre raktad, hogy tuti, idén csak elő kelljen kapni. Gőzöd sincs, de mire rakod az égőt? Hiszen fát sem vettél. Újabb lecseszés. Már mikor szólt, hogy vedd meg. MIKOR? Várhatod a kérdést:

„Milyen fa ez? Tüzi, vagy mi? Mert remélem nem karácsonyfának hoztad?

„Nyugi, majd nagggyon feldíszítjük és befordítjuk a sarokba a rossz oldalát!”- vágod rá azonnal védekezésképpen.

Hát, apám, itt csak neked van rossz oldalad. Se fa, se ajándék, se ötlet, se kaja. Jut eszembe valami ég… a fa még tuti nem, mer’ ugye még nincs, akkor mi… óóó, a kaja, amit fennhagytál a tűzhelyen, gratula, de télleg…

Én karácsonykor rendeznénk olimpiát. Olyan versenyszámok lennének, hogy na.

Pl: 24-én bevásárlókocsival elgázolt sorstársak lábbegipszelése időre. Esetleg mennyiségi verseny: ki vásárolja fel a legtöbb tökfelesleges kaját valami hiperben. Külön kategória a mennyiség és az érték is. Úgy viselkedünk, mint valami karácsony előtt rabságból kiszabadult ember, aki egész idáig éhezett. De kérdem én, ha mindenki televágja azt a r…dt kosarat kajával, akkor ki az, aki majd ezt felzabálja? Nem? Ja, télleg, még egy szám: a nagy zabálás. A karácsony a zabálás ünnepe… vagy a szereteté? Már nem is tudom. Szerintem az utolsó nagy rohanásban a karácsony inkább antiszociálissá tesz. Tömeg, nyomor, tömegnyomor. Hogy mér’ nem ittam egy forralt bort a Vörösmarty-n, mielőtt nekivágtam, milyen nyugodt lennék már?! Áhh, meg az ajándék. Már tavaly megfogadta az egész családod, hogy idén mindenkire csak 1000 forintot költ. Akkor, hogy lehet, hogy lassan a világbankhoz kell fordulnod hitelért???

Az olimpia indulója is megvan. Mindenki a bevásárlókocsijával beáll a hiper ajtajába nyitáskor, és a startpisztoly eldördülése helyett ez szólna (Dzsimi, dö king): Még nem veszíííthetek, méééég nem, méééég éééééélni akaroooook, adj időőőőt nekem…

…naszóval leégetted a készülődés közben a kaját. Ezt az egyet jól csináltad.

Karácsonyi hamar csirke:

Vegyél 5-6 csirkecombot. Mindegy, hogy alsó vagy felső. Most komolyan, ha ez még kérdés, akkor te még nem szenvedtél eleget.

Tisztítsd meg őket. Fogj egy mély serpenyőt, vagy egy teflonos lábost. Tegyél bele 3 evőkanál olívaolajat, és forrósítsd fel. Dobáld bele a combokat, és kicsit égesd oda minden oldalukat, de rendesen piruljon meg. Ezt nagy lángon csináld. Oldalanként kb. 2 perc.

Ha kész, akkor szedd ki őket egy tányérra. Vedd lejjebb a tűzhelyet közepesre. Fogj egy fél megpucolt vöröshagymát (ne zavarjon meg, hogy ezt a zöldségesnél egészben, héjastól kapod, ugyanis a hagyma létében nem életszerű a fél), kockázd fel. Dobd bele a serpenyőbe, és fedő alatt párold meg. Fogj két gerezd fokhagymát, ezt is aprítsd, vagy fokhagymanyomóval préseld ki, és mehet a hagyma után. 2-3 percig párold őket együtt. Mehet vissza serpenyőbe a comb és most minden oldalát rendesen sózd és borsozd meg (őrölt fekete). Forgasd át. Szórj rá, szintén minden oldalára, majorannát (van egy tárkonyos verzió is, ha ezt választod, akkor fekete bors helyett fehér bors, és egy-két csipet szerecsendió, szintén őrölt.)

Na, és most jön a lényeg. Pukkants ki egy száraz fehér bort. Vegyél elő két poharat. Tölts ki 2-2 dl-t. Az egyiket kortyolgasd el… (szigorúan orvosi rendelvényre a karácsonyi depi ellen), a másikat öntsd a csirke alá, és boríts még a serpenyőbe 2 dl vizet is. Fedő alatt párold kb. 45 percig. Akkor jó, ha a csont végénél elkezd kicsit leválni a hús. Ekkor vedd le a fedőt, tekerd fel a tűzhelyet, és addig süsd-főzd nagy lángon, míg elpárolódik az alatta lévő cucc fele. Ennyi. Én ha kész, vedd ki  a húst és a keverja cucchoz 2 dl tejfölt. Nagyon tuti.

Mehet az utolsó felvonás. Felvértezve azzal a tapasztalattal, melyet az eddigi életed során túlélt karácsonyi bevásárlások biztosítanak számodra, jók az esélyeid az életben maradásra. Öltözz fel és készülődj! (mint Rámbó). A kamera lassan végigpásztáz rajtad. Meleg pulóver, csizma, sapka, kabát, kesztyű. Teljes harci díszben vagy. Közben vedd számba a szeretteidet, és érezd, hogy szétáramlik az ereidben az erő. Pihhhh-puhhhh, már hallod is, hogy: „Én vagyok az apád!” (juteszembe, faternak mit vegyek?)

Képes vagy rá. Igen, képes vagy rá, hogy belevesd magad a harcba…ROHAAAAM!!!

(ha elakadtál volna, akkor kezdj mégis csak a Vörösmarty-n, a forralt borral)"

Pavella János