nemnagykunszt

Hát ebbe mindenki belefut. Ha kishazánkfia-lánya kikeveredik külföldre, -még ha csak ide a közeli Horvátországba is, ahol annyi élet van a tengerben, mint öreganyám fúrtkútjában-, és beül egy étterembe, akkor tuti beválasztja a „fruttidimárét”. Az esetek 50%-ban nem is szereti, de berendeli, mert ha már eljött idáig, akkor csak megkóstolja, már csak jár neki ennyi, nem? Meg hát mit mesél majd otthon, a nagy családi élménybeszámolón, hogy hamburgerezett ??? Normáááális?

Szóval beválasztja a tengeriherkentyűs tésztát, vagy pizzát. A bátrabbak „fispláttét” rendelnek nagy büszkén, hogy milyen kemények, aztán mikor kihozzák a sok élient a tálcán, akkor a szomszéd asztalt kezdik el lesni, hogy hátha kiderül, hogy melyik részét lehet, vagy érdemes megenni, pláne milyen evőeszközzel…

Aztán persze nem eszi meg, vagy megeszi, de nem ízlik neki. Ilyen gumis, meg halízű (!!!), meg vizes. Hát nem egy pörkölt, vagy egy csülök pékné módra az biztos, de még csak nem is Jókai bableves.

„Jóhát mindegy…” gondolja, legalább megpróbálta. Aztán, ha jövőre visszajön, akkor újra megpróbálja, mert az idő megszépíti majd a gumiállagot, éshátlehethogy nem jó helyen ették, lehet, hogy rosszul volt elkészítve. Aztán persze majd megint nem ízlik, de majd talán jövőre…, vagy legközelebb.

Ez az egész múszájtengeriélölénytennemkülföldön problémakör szerintem onnan gyökerezik, hogy kishazánk itt maradt a „NAGY DARABOLÁS”-kor (nem akarok törizni de annyit, hogy Trianon) tenger nélkül. Itt maradtunk, és hogy a témán belül maradjak néztünk, mint hal a szatyorban.

Ez a tengerhiány olyan mélyen beágyazódott a tudatalattinkba, hogy itthon a hétköznapok nyüzsgése nem engedi felszínre törni, de ahogy kimegyünk és pofán csap a tengeri szél, egyszerűen kitör belőlünk, és vízi állatot kell ennünk. Ennyi. Viszont a mi, erősen fűszeres, sok hozzávalóval dolgozó magyaros konyhánk, és az ehhez szokott ízlelőbimbónk elsőre nem érti, mit akarunk. Elég sivárnak, íztelennek, vizesnek tűnhet a fruttidimáre. Persze én most arról beszélek, ha tényleg vmi inkább gyártósornak beillő, futószalagon előállított, ipari módon ételeket magából kiontó, turistacsalogató étterembe tértünk be. Számtalanszor futottam már bele én is a vizes fűrészporízű halba, vagy biciklibelső állagú rákba, vagy tintahalba. Pedig…

Pedig, ha jól készítik el, nem sütik-főzik túl, vagy alul, nem tocsog a saját levében, vagy olívában, és megfelelő minőségűek az alapanyagok, akkor a legjobb lehet.

Ha még nem ettünk ilyet, vagy van negatív tapasztalat, akkor a lényeg a fokozatosság. Pl. ne válasszunk egy farkashalat roston egy olyan étteremben, ahol nem ülnek helyiek (a helyiek mindig tudják, hogy hol főznek igazán jól), mert akkor tulajdonképpen egy a tenger vizéhez hasonló állagú és ízű ételnek nevezett valamit fogunk kapni, viszonylag borsos áron, pedig tengervizet már nyeltünk tök ingyen, amikor két helyi alkoholos ital elfogyasztása után megmutattuk a gyereknek, hogy hogyan kell kézen állni víz alatt.

Kezdjük garnélával, mert ha jól van elkészítve, akkor bele fogunk szeretni, első ízlelésre. Azt szokták mondani annak, aki még nem evett, hogy rábeszéljék:

„Nyugi, olyan íze van, mint a csirkének”.

Ezt a marhaságot! Má’mé’ lenne olyan íze, mint a csirkének. A csirkének van csirke íze, a garnélánek garnéla íze van. Ennyi erővel nyugodtan egyél almát, körte íze van.

Na, akkor vegyünk 25 dkg fagyasztott, tisztított garnélát (persze, aki tud frisset, az a tuti, de a fagyasztott termék zacskó hátulján, az összetevőket kötelező elolvasni, vagy intelemként az előző bejegyzést). Szobahőmérsékleten hagyd kiengedni, de ha sietsz, akkor dobd bele egy tál hideg vízbe. Miután felolvadt, csepegtesd le, majd papírtörlővel itasd fel róla a vizet.

Pucolj meg 4 gerezd fokhagymát és aprítsd fel egészen kicsire (figy, ne reszeld, ne préseld, aprítsd fel késsel)

Tegyél egy serpenyőt a tűzhelyre, alágyújtasz  kb ¾ póveren, és beledobsz 5-6 dkg márkázott vajat (nem margarint, Te! Az egy zsírkocka!), és 1 evőkanál olívát, mert így nem ég oda a vaj. Ha már serceg, akkor bele a fokhagyma 2 perc alatt kicsit megpárolod (meg ne égjen!), majd mehet rá a garnéla. Most kell egy kis frissen őrölt fekete bors (mondjuk 4 nagytekerés, vagy 0,5 kk sima zacskós is ok), majd frissen őrölt tengeri só (ez is mondjuk 4 nagytekerés az őrlővel, vagy 1 kk normál só, ha gyengén vagy felszerelve, mint a dévómatiz), 1-2 percig süsd mindkét oldalát, majd most jön egy kis tutiság.

5 cl whisky-t kellene bedobnod a szervezetbe, már csak a tengerészfíling miatt is (jójó tudom rum) és 3-4 cl-t kellene a garnélára is borítani, de nem vmi tescógazdaságos gagyit, hanem normálisssat. Ha nem van otthon, akkor konyak is jó, csak ahogy már többször is kértem, felejtsd már el a napóleont…

Forgasd át az alkoholban, ez újabb max 1-2 perc, és tegyél rá 1 marék friss, apróra vágott lestyánt, ha nincs akkor petrezselymet. (ha nincs friss, akkor egy csapott ek) keverd össze, és boríts rá 3 dl tejszínt (20%-os legyen), kevergesd, és várd meg, míg a tejszín besűrűsödik. Vedd le a tűzről, és így amíg még kicsit rotyog, törj fel egy tojást (a fehérjére nincs szükség), a sárgáját dobd a rákra és alaposan keverd bele. Az a maradék hőn szépen bele fog dolgozódni a cuccba.

Főzz meg al dente módon egy zacskó spagettit (teljesjkiőrlésű tönkölybúzát szoktam, de durum is jó). Tálalhatsz ennyi. Tetejére a maradék lestyán, vagy bazsalikom mehet.

Tálalás, befalás, megszeretés, büszkeség… elmerengés…. tengeri fuvallat…látomás…hajóskapitány vagy :)

Gondoltam, hogy feldobom ezt a nyárvégi napot egy kis halas, vagy rákos étellel. Kivételesen nem a megszokott és jól bevált helyre mentem alapanyagot beszerezni, hanem idő hiányában elvonszoltam magam a madaras teszkóba. A gyereket élő pajzsként toltam magam előtt, a szememet becsuktam, nehogy elragadjon a vadkapitalisták polcvég reklámja és megvegyek valamiből 3-at azért, hogy a 4. ingyen legyen, miközben az első háromra sincs szükségem…

Szóval az irányt egyenesen a fagyasztópultok felé vettem. Rák beszerzés céljából.A tárget egy-két adag garnéla megvétele lett volna, de első körben, hogy stílszerű legyek, lefagytam a kínálattól. Volt királyrák, homár, koktélrák (frappáns  névválasztás, mert elsőre a név hallatán egy pohár margarita koktél jut eszembe, és nem a rákkoktél, ami ugye azért koktél, mert egy vak hentes egy q.va nagy bárddal találomra darabolja, és egy nagy bödönbe borítva, vegyes”koktél” kerül a zacskóba), tintahalkarika, fekete kagyló, vegyes kagyló, rákolló, panírozott rákolló, stb. Úgy tűnt, mintha a világ tengeri élőlényeinek ehető részét maradéktalanul fel tudnák kínálni, ráadásul, mindezt nagyjából egy kőkemény hungárián ezresért, amitől valljuk meg halkan, nem vágja hanyatt magát egyetlen tengeri medve sem, ha bekínáljuk a fogásért cserébe.

Ekkor kezdett gyanússá válni a dolog. Igen?!, 1000-ért rákolló? Panírozva? Nekem ezt ne. Kikaptam egy dobozzal és elolvastam az összetevőket, arra gondoltam ugyanis, hogy esetleg a túlnyomó része víz, és ahogy ezt a 70%-os összesküvés elméletben kiveséztük, a vízért fizetek a jómagyarforinttal. De nem.

Már a doboz is érdekes. Átlátszó, tehát nem zsákbamacska, vagy zsákbarák, hanem tök látod, hogy mi van benne. Akkor hol itt a varázslat gyerekek? Aztán ahogy tüzetesen megnéztem, látom, hogy tök egyforma, duci (túl duci) hógolyóforma rákollók ezek bepanírozva.

Mondom: Nemá, tök rendes az öreg norvég halász. (Akinek ugyan nem száraz a keze, mert neutrogénával kenegeti). Kiválogatja nekem az egyforma rákollójú rákokat, hogy örüljek egy rugóért (1000)? Ezt nem hiszem el. Hát nem is. Mer’ugye azt senki nem hiszi el, hogy a tengerben dagadt ollóra duzzadt rákocskák ténferegnek, szóval csak ollóra híznak, mert az ehető, hogy örüljünk, ha kifogjuk őket. Nem, ilyenek nem élnek. Illetve egy van, a Spongyabob című mesében: Rákuram. Na, ő ilyen…

Az összetételből kiderül, hogy az egész egy surimi nevű, halneveledékben élő, tömegesen tenyésztett halból van, aminek alapból semmi íze, ezért ledarálják, hozzáadnak egy kis rák „aromát” (!), pépessé teszik, jófajta guárgumival meg xantánnal, aztán szépen kis sablonokba öntik, mint az ovis a pampuskát. Aztán végül kiszárítják, és egy „kishelyre”, hetyke, steril rákollót dugnak a végébe, aztán egyed. Gyorsan visszadobtam.

Előkaptam a tintahalkarikát. Ez a tuti, Fogják a tintahalat, megtisztítják, aztán felkarikázzák, ennyi, egyszerű, gyors. Ezt nem érdemes hamisítani. Aztán látom, hogy tök egyforma méretű. Akkor most vagy minden tintahalból egy sablon segítségével 1, max 2 karikát vágnak ki és a többi megy a kutyáknak, vagy? Ez túl prémium lenne. Jöjjenek az összetevők. És ez is surimi! Ezt is visszaküldtem.

Gondoltam, akkor a királyrák lesz az igazi. Forma: rendben, szín: okés, gyorsan megfordítottam, és ….NEM HISZEM EL. Ez is surimi, ételfestékkel. Kész. Ott darálja az öreg a surimit, aztán formáz, aromásít (ki van készítve előre az összes aroma, és mikor milyen kedve van, aszongya, hogy: Ma tintahalat fogtam. Nem inkább homárt!) És ez az egész folyamat, így mindenestől olcsóbb, kifizetődőbb, mint fogni egy igazi, eredeti rákot. Kemény. Elég nagy gáz van asszem… Olyan ez, mintha a Szerengeti nemzeti parkban elfogyna az oroszlán, és antilopból darálnának egyet, aztán kitennék, hogy nesze. Nézzed.

Aztán egy fél óra múlva, az egész hűtőpultot áttúrva 1599-ért találtam végre 40 dkg igazi garnélából lévő garnélát. Hamarosan, ha kihevertem a sokkot, akkor összedobok belőle egy pompás kis pásztát.

 Egy kis filmmel illusztrálva, öreg halász nélkül:

Tele van az internet összeesküvés elméletekkel, talán nem baj, ha eggyel gyarapítom. Az emberi test 70%-a víz. A Föld kb. 70%-át víz borítja. A vízben meg ugye halak élnek. Na most, ha mindezt egybe vetjük, akkor egy nagggyon bonyolult matematikai számításból kiindulva az emberek 70%-a szereti a halat. Nem kizárt, hogy te is. Tegyünk egy próbát.

Nem borzolom tovább a kedélyeket, elárulom a titkot, ehhez a recepthez halat kell szerezned. Erre három lehetőség is kínálkozik. 1. Elmész horgászni. Mint a hüvelykujjad vadászni régen – emlékszel! Ezt rögtön vessük is el, mivel a recept elkészítéséhez 15-20 percre van szükséged, nem engedhetjük meg azt a luxust magunknak, hogy most damil csomózási tippekkel kezdjelek el traktálni. A 2. módszer – ha még anyáddal élsz, akkor kiveszel egyet a fagyóból. És most ne ebből induljunk ki. A 3. lehetőség – lebattyogsz a sarki éjjel-nappali közértbe (kösz, Tibi!), és veszel egyet. Egyébként minden hiper és szupermarketben kapható. Tudod, madaras teszkó. Na de milyet?

Most az jutott eszembe, hogy ha ezt olvasná a Remzi vagy a Dzsémi ( de mé’ olvasná el ), akkor saját kezével vetne véget a kari erének, mert azt mondom, hogy a recepthez a legjobb a lazac, vagy a fogas. De elsőre NE VEGYÉL hozzá lazacot és fogast! Miért?!

Mivel a recept kezdő, a gasztronómiában még járatlan, ámde igen ambiciózus érdeklődőknek szól, ne egy 3000 + Áfa/kg alapanyaggal kezdjünk el kísérletezni. Amire szükséged van, az a pangasius. Olcsó, könnyen beszerezhető, nem harsányan halszagú, és persze ebből kifolyólag nem is a best-of minőség, de most nem is erre hajtunk. Jó lesz, nyugi.

Megvan a hal, dobj a kosárba tejszínt, de főzőt, és ne 10%-osat, hanem 20-at. Rá van írva az elejére nagy számokkal. (ha nem tudtál pangasiust venni az éjjel-nappali közértben, ami hihetetlen, akkor vegyél bármilyen fehérhúsú halat, ami egy kritériumnak feleljen meg: filé legyen – nincs benne a gerince, jaj és ne legyen hekk, vagy ponty ez most nem az a nosztalgiabuli ) Vegyél rozmaringot is. Az a jó, ha cserepeset veszel, ami azért menő, mert azon kívül, hogy főzöl, már kertészkedsz is. És megalkottuk a legújabb okosságot, a garden-gasztrót. Kell még fokhagyma, meg őrölt szerecsendió.

Tételezzük fel, hogy haza is értél. Előítéleteim vannak. Ha te most tényleg nekiálltál halat készíteni, akkor vagy tényleg rákaptál az ízére, vagy a csajodnál akarsz bevágódni. Ez viszont azt jelenti, hogy trendi.

A megvásárolt halat megfosztod a csomagolásától, és úgy, ahogy van, jegesen, belevágod egy tál hideg vízbe. Visszaengeded a természetes közegébe. Fontos, hogy hideg vízbe, mert a meleg víz összekülönbözik a jéggel, és ez roncsolja a hús rostszerkezetét. Ha az utolsó mondatot nem értetted, ne foglalkozz vele. Lényegi információval nem járult hozzá a témához. Na, a hal kb. 15-20 perc alatt kienged szobahőmérsékletűre – egyébként felhívnám a figyelmedet, hogy megint főzöl. Ez alatt a 20 perc alatt olvashatod a kedvenc magazinodat, vagy a fagyasztott hal csomagolását böngészheted. Feltűnik majd, hogy a termék 30%-ban tartalmaz vizet, visszacsatolva a címadó bűvös 70%-ra, mert akkor ezek szerint 70%-ban halat tartalmaz. A kör bezárul.

A kiolvadt halat semmi esetre se fűszerezd meg semmivel. Fektesd le őket – nem azért, mert elfáradtak -, egy deszkára, tálcára, tányérra, valamire. Itasd fel róluk a vizet. A legjobb erre a papírtörlő, de persze jó papírszalvéta, meg hát minden, ami nedvszívó, és belefér a főzés közbeni alapvető higiéniai rendszabályokba. Tehát konyharuha, mosogatószivacs, szőnyeg nem… Az egyik oldalukat hintsd meg egy csipetnyi sóval, borssal. Na most, mi az a csipetnyi: a hüvelykujjad és a mutatóujjad összeszorításakor a két ujjad közé szorult mennyiség a csipetnyi. Nem SI mértékegység. Fontos, hogy az ujjaid összeszorítása előtt dugd be őket a sóba, borsba, és a szorítás ebben a közegben történjen.

Végy elő egy serpenyőt. Na, kezdődik. Mi az a serpenyő? Ez csak van otthon. Rántottát mindenki szokott csinálni. Egy nagyon kevés zsiradékot kellene használnod, mi legyen ez? Sztem olívaolaj, de egy teáskanálnál ne legyen több. Ezt öntsd a serpenyőre, majd tedd fel a nagy fokozatra állított tűzhelyre. Ezzel párhuzamosan a sütőt kapcsold be 200-210 fokra. (Vízszintes, bold, de már tudod) Várd meg, míg az olaj eléri a kívánt hőmérséklet a serpenyőben. Ezt szeretem a legjobban – várd meg, míg az olaj eléri a kívánt hőmérsékletet?! Az agyamra megy mikor ilyeneket olvasok. Egy friss felhasználó honnan tudná, mikor forrósodott fel az olaj, anélkül, hogy maradandó sérüléseket szenvedne? Ha az olajból ha füst gomolyog, akkor túl van azon a határon, amikor még összetevőként számba vehetnénk. Ez biztos. De akkor mikor jó? Dugd a kezed a csap alá, és spriccelj bele a kezeden lévő vízből az olajba egy keveset. Ha sistereg, serceg, fröcsög akkor jó. Helyezd bele a halat a befűszerezett oldalával lefelé. Most gyorsan a feléd néző oldalát is az előzőekben leírtaknak megfelelően sózd-borsozd. Mindkét oldalát kb. másfél percig pirítsd nagy lángon. Barna kérge lesz. Ha elkészült, vedd ki egy tányérra. Vegyél elő egy tepsit. Vágj le annyi szál rozmaringot – kb. 5 centit, ahány halfilét előkészítettél. Tedd a rozmaringot a tepsibe, tedd rá a halakat, és most lesz szükség a boltban megvásárolt tejszínre. Önts 2 decit egy nagyobb kb 0,5 literes pohárba vagy edénybe. Zúzz össze három gerezd fokhagymát – ha a csülkös receptet elkészítetted, akkor tudod, hogy kell meghámozni -, ha nem akadtál meg a zúzd össze a fokhagymát-on, akkor van fokhagymaprésed, és már lezúztad. Ha megakadtál, akkor nincs. Ez esetben lapítsd ki egy nagy késsel – lsd. pók -, és kockázd apróra. De módszer az is, ha lereszeled sajtreszelőn. A fokhagymát tedd a tejszínbe. Ebbe is kell csipet só, és egy kávéskanál őrölt szerecsendió, meg a maradék lé amiben a halak sültek a serpenyőből. Tegyél hozzá még két evőkanál olívaolajat és másfél deci fehérbort is– ezt nem írtam a bevásárló listához, mert ez remélem, van otthon, és ha van, akkor száraz, mert az a jó. Keverd össze és öntsd az egészet a tepsiben lévő halra. A tepsit szorosan zárd le alufóliával. Told be a sütő felső 30%-ába. És már megint belénk csapott a felismerés!...alatta marad a sütőben 70% hely!

Süsd 15 percig. Már megint van időd. 15 perc után kapcsold a sütőt grill fokozatba. Ha nincs grill fokozatot, akkor hagyd a fenébe úgy, ahogy van. Távolítsd el a tepsiről az alufóliát. Süsd tovább még 10-15 percig, amíg aranybarna nem lesz. Vagy bronzbarna. Vagy milyen barna van még, ami jó? Csokibarna. Kész. Kiveheted a sütőből, és a tepsiből egy tányérra tedd ki a halakat. Jó lenne, ha lenne otthon botmixered. Mert ha van, akkor nagyon nagy okosság jön. A tepsiben lévő, első ránézésre nem túl bizalomgerjesztő masszának fontos szerepe van. Dobd ki belőle a rozmaringszálakat, és öntsd a maradékot a botmixer poharába. Turmixold össze. Akkor jó, ha homogén elegyet kapsz. Nem baj, ha kerülnek bele apró haldrabkák is. A lényeg, hogy az egész massza kerüljön bele. Ezt a masszát öntsd a halra, mellé, köré, és voilá, már megint főztél. A sok rizsát kivéve ( jut eszembe, köret! ) az aktív főzés a te idődből kb. 15 perc + közért vett igénybe.

Ez a recept is továbbfejleszthető, pl dobhatsz a tepsibe a hal mellé, vagy rá kapribogyót, vagy citrom reszelt héját, de bor helyett mehet bele esetleg kb 5 cl konyak, a fantáziádra van bízva.

Alapesetben szinte minden normális halreceptben benne van a citrom, vagy a citrom leve. Én direkt nem írtam az elején, mert szerintem a citrommal akkor locsold meg a halat, ha nem sikerült jól elkészítened és olyan borzalmas lett, hogy ezzel palástolnád.Ez így finom, ahogy van.

Még egy mondat a köretekről. Nagyon finom barnarizzsel, vörösrizzsel, egész zöldbabbal, vagy hosszúmetélttel.

Ennek a kajának az elkészítése rövidebb ideig tart, míg a bejegyzés elolvasása.

Most nem tudom mit gondolsz, hogy a hal elfogyasztása után mi most az általam kreált összeesküvés elméletet cáfoltuk, vagy bizonyítottuk.

Azt mondják az okosok, hogy kevés halat eszünk mi, magyarok. Hát persze, hogy kevés halat eszünk. Hát, ja. Én is kevés halat eszem. De miért? ..na megmondom.

Ennek két fő oka van sztem:

Egyszer van az a halas recept, ami körül akkora a felhajtás ( hogy azt hiszed túl nagy kunszt ), meg misztikum, hogy bele sem mersz fogni. Megmérik a belső hőmérsékletét a lazacnak ( ami ugye meg mi ), meg legyen hozzá mediterrán, vagy indiai fűszered otthon, stb. MIIII? na jó erre nekem nincs időm, ennyi.

A másik ok: mit lehet a halból csinálni? meg ugye mi is az a hal? bioszból kb 30 éve mondtak valamit, hogy aszongya hogy: a legismertebb hal a pontyfilé, vagy mi.

Abból meg mit lehet csinálni? Rántott pontyot, meg halászlevet? na hát ez nem túl trendi manapság ( pedig finom mindkettő és nem is bonyolult, de ez majd máskor)

..és akkor abba bele se menjünk, hogy megveszed a pontyot és ha nem jó a forrásod, akkor tuti, hogy iszapízű, ( na arra kiváncsi lennék, aki ezt először mondta, hogy iszapízű vmi, biztos a hévízi iszapfürdőt belsőleg is tolta, fene a gusztusát) vagy zsíros, egyszóval: nemleszfinom

A lényeg, hogy nem trendi (többször nem írom le), és nem nagyon tudsz elképzelni egy baráti összejövetelt, vagy egy csajozós estét ahol be akarsz vágódni, ahol rántott ponttyal villantanál mi?

Vannak 15-20 perc alatt elkészíthető tuti halak, amik finomak, trendik. Te is meg tudod csinálni.

na később szállítom a receptet is