Titokzatos kór tizedelte meg a juhokat egy viharsarki kis faluban! – röppent fel a hír az elmúlt héten. Riporterünk azonnal a helyszínre utazott, hogy többet tudjunk meg a történtekről:

„- Aztán, Balázs bácsi, hogyan telnek a napjai? - kérdezi a felkészült riporter, aki hirtelen (Érted? Hírtelen) néprajzkutatónak is képzeli magát. A továbbiakban a tanult kollegát a történet gördülékenysége végett nevezzük idiótának, de mivel lehet, hogy ez sért bizonyos, esetleges érzéseket, meg gerjeszt is érzelmeket, indulatokat, ezért inkább hívjuk NT-nek (nagytudású).

- Hát, telnek azok, telnek! - feleli Balázs bácsi a 87 éves juhász.

- Értem én, de hogyan telik egy napja, így az élete utolján, mikor már túl van a derekán? Mert megette már a kenyere javát, nem? - kérdi NT.

- Túl, túl! - feleli az öreg. Hogyne vónék túl! De még mindig pirkadatkor ébredek, én keltem a kokast - biccent a bátyó.

- Aztán mi az első dolga? – kérdi „frappánsan” NT.

- Hát elmegyek pössenteni… - mondja értelemszerűen a juhász.

- Jó, jó, de utána mit csinál? - kérdi a kizökkenthetetlen „riporter”.

- Hát, borítok egy kis gyubánivalót a lilikéknek, mög blöggyintek egy kis vizet a pitlibe…

- Őőőő, aha, értem! – vesztette el egy pillanatra a szerepét NT, de már fűzi is tovább, hogy a lényegre térhessen végre.

- És mit szól ehhez titokzatos kórhoz, ami így megtizedelte a nyáját? Mit tud a történtekről?

- Hogy mi? Kor? Tizedelte? Hát kérem, én rendesen fizetem az adót, itt nem volt tized már vagy 200 éve. Hát, a koromról meg csak annyit tudnák mondani, hogy minden röggel bekapok egy pájinkát, azt azé vónák még ilyen fess! - viccel a bátyó.

- De, hát a pusztulás, a sok bárány, amiről a környéken beszélnek!- esik most már kétségbe NT.

- Ja, a bárány! Ó, hát azokat én böktem le, meg nem vót az olyan sok, csak kettő!

- Maga bökte le?! És miért???!

- Mer nem régen vót a nevemnapja, aztán odaraktuk a cimborákkal bográcsosnak, meg csinyátunk hozzá egy kis juhtúrós puliszkát. No, megyek, mert ránk estellik.”

Hát, ennyit a szenzációról. Jellemzően sajnos ez zajlik itt nálunk. Minden hír, amiben vér van. Ha nincs történés, akkor csinálni kell. Pedig ha NT kicsit szemfüles lett volna, akkor találhatott volna sokkal jobb témát is, amit eladhatott volna vmilyen főzőműsornak, hiszen az öreg puliszkájának a receptje aranyat érhet. Ez a méltatlanul háttérbe szorult, vagy ritkán használt köret igazi színfoltja számtalan receptnek a megszokott, néha dögunalmas köretek helyett. Itt van néhány variáció, próbáljátok ki.

A puliszka (Tőlünk délebbre: polenta. Nem, nem! Nem Pécsett, annál is délebbre) alapja a kukoricadara. 10 dkg-ból 2 ember bőségesen elvan. De ne szaladjunk ennyire előre. Mit is mondott az öreg, mivel indít minden nap? Hát a pájinkával. Na, mivel a pájinka gyógyszer, de minimum gyógyhatású készítmény, és a „Viktorunk” elsikálta, hogy ne kelljen sufnituning zugfőzdében beszerezni, szóval ezért guríts le egyet. Ha meg vagy fázva, akkor 3-4 cl-hez adj 1 tk mézet, dobd be a mikróba, melegítsd meg, de figyeld, hogy ne forrjon, aztán zutty le. Nem kell semmilyen forró vízben oldódó tasakos cementport beszedni. A pálinka minden ismert kórokozót elpusztít, mint az a fertőtlenítő. Csak sokkal jobb az íze.

Puliszka alap:Fogj egy 2 l-es lábast és önts bele 6 dl vizet, 1-1,5 kk sót. Kezd el forralni a vizet, mielőtt elkezdene gyöngyözni, boríts bele a 10 dkg kukoricadarát. Folyamatosan kevergesd. Én egy kézi habverővel szoktam. Kb. 15-20 percig főzd. Akkor van készen, ha már besűrűsödött és kicsit ilyen tejbegríz állaga és illata lesz. Ha kész, akkor borítsd bele egy leveses tányérba, és ha kicsit kihűlt dobd be a hűtőbe. Ha már hideg, akkor teljesen megszilárdul, és egészben ki lehet borítani. Akár így is fogyasztható, de én először egy poharat hidegvízbe mártok, kiszaggatom vele kerek formákra a puliszkát, és egy serpenyőben, nagyon kevés vajon meg is pirítom mindkét oldalát.

Juhtúrós puliszka:A történet ugyanez egy darabig. Annyiban változik, hogy a 6 dl víz helyet, csak 3 dl-t használok, és hozzáadok még 3dl tejet. Ebben kezdem el főzni, majd félidőben beledobok 10 dkg juhtúrót és teljesen elkeverem benne. Na, innentől kezdve teljesen kreatív a fűszerezés. Pl. a legutóbbi: 1 tk kakukkfű, 1 kk borsikafű, vagy 1 tk oregáno és 1 kk rozmaring. Szabadon variálható. Ebben a variációban mindenképp ajánlott megpirítani. Sokkal finomabb.

Úgyhogy ne variálj, hanem próbáld ki!